beleszédülök
az öntudatlanságba
de jó érzés száguldani
az ismerős
ismeretlenbe nem
ébrednék nem állnék
újra talpra csak a
mámor ami vonz
ami magával ragad
s húz egyre beljebb
önmagamba ahol semmi
nem fáj es semmi
sem kérdés csak
az örvénylés mely
beleringat
a távolságba
nehéz újra visszatérni
a valóságba mely ritmust
diktál es józanságot
mennyire jó ez a galád
csalóka álom ahol
bármit teszek
vagy írok jó nincs
semmi de semmi
mi nem helyénvaló
szeretem ezt az örvényt
melynek kiútja
olykor cudar nehéz
s egyszer tudom egyszer
fel sem ébredek
majd belőle
s zuhanni fogok
mind mélyebbre
mindörökre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése