Hurrá, szabadnap!

- gondolategyveleg -

Már nem is emlékszem, mikor volt utoljára szabadnapom, ugyanis szabadnapjaimon pénzkereséssel foglalkoztam, mint a hét többi napján. Hiába a hit, a szokás, nem tudtam olymód reggel felébredni, hogy szabad vagyok. Sokáig voltam rab ebben a rabságban, úgyhogy tudom, mit jelent a hétvégi szabadság. Tegnap, például, valóban ünnepélyes volt a szombat, éreztem az ünnepet, mely teljesen átlengte nem csak a saját odúmat, de a környezetemet is.

Ma pedig egyenesen arra ébredtem, hogy ez futott át az agyamon: - Hurrá, szabadság! Nincs időpont, nincs intézni való, nincs vásárlás, nincs házimunka, csak én, a számítógép es a gondolataim, de ha akarom, akkor azokat is otthagyom. Es ahogy ez a szabadság-szellő megérintett, már folyni kezdtek belőlem a versek. Kicsit suták, kicsit gyakorlatlanok, hiszen a fizikai munka rabságában összetettebb képet képtelen voltam megfogalmazni, így időre, több szabadságra van szükségem, hogy újra enigmákat, furcsa-őrült eseményeket vagy érzelmeket írjak le.

Hurrá, szabadság – de szeretlek! – Gondoltam. - Nem üldögélek és nem pihenem ki a fáradalmakat, mert a fáradalmak kipihenése is munka.

A valódi szabadság az, amikor pihenten ébredek es azt teszek, amihez kedvem van. A gondok felett elsiklok, nem foglalkoztat a körülményes mosogatás, hogy nincs égő a fürdőben, hogy télen ismét a fagyhalállal fogok küzdeni, semmi nem foglalkoztat, csak a szó, a betű, a gondolatok, emlékek. Bárcsak több ilyen szabadnapom volna, amely ünnepet követ!

Talán így érezhettek magukat azok, akik rabságban voltak, akár a távoli, akár a közelmúltban. A valódi szabadság érzékelése csak az egykori rabok privilégiuma, amely egyfajta transzcendens gondolatvilágot szül, spirituális élményt. Erről az élményről szinte lehetetlen csak úgy lemondani.

S eme szabadság megtapasztalásakor jöttem rá, hogy mi minden jelenthet rabságot. Az aprónak tűnő kötelezettségek is valahol rabságot jelentenek. A „meg kell látogatnom”, „fel kell hívnom”, "meg kell csinálnom” mind rabság, szebb szóval: kötelezettség. Mindez anarchiához vezethet? Nem, inkább a tudatossághoz. A szabadság érzettel párosult tudatossághoz. S máris könnyebb a lét. Kevesebb bántás ér, kevesebb embert bántok meg én is.  Hiszen, ha kitörlöm a „kell” szót, már nyerek egy olyan fajta szabadságot, a döntéshez való szabadságot, jogot, amely a kötelezettség érzetét csökkenti. Hiszen, ha kötelezettségként fogjuk fel a tevékenységeink javát, saját magunk rabjává leszünk. A kötelezettség rizikós, mert ugyan elvégzéséért jutalom, előnyök járnak, ugyanakkor, a sikertelenül elvégzett kötelezettség nem más, mint a rabság kelepcéjébe való jutás.