ismét a lelkes semmiben ülök,
és nézem a párát az ablakomon -
megállás nélkül sirat az ég:
ezen az úton hova jutok?
a kemény munkát dölyfös hallgatás
veszi körül, a némaság így
könnyedén uralkodik:
ezen az úton hova jutok?
a hit nem elég, sem a támasz,
ösvényem ezerfelé szakadt,
a tövénél ülök és nem tudom:
ezen az úton hova jutok?
sírni még nem érkezek,
pedig minden porcikám fáj,
üvöltenék, ha választ kapnék:
ezen az úton hova jutok?
ösvények és örvények erdejében
egyre inkább a bánatba merülök,
egy jó lépés kellene csak,
mondja meg már valaki:
ezen az úton hova jutok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése