a többinek
sem a felhőket.
sem a napsugarat, mely
köztük átszűrődik,
sem a magasságokba
vezető utakat,
de még a hozzájuk
vezető mondatokat
sem mutatom neked,
ki a betűt nem érti,
a szavakhoz hogyan
van mersze?
xxx
az egynek
még találkozunk néha
gondolatainkban
ezeréves lelkeink
olykor átfutnak egymáson
könnyeket csalok szemedbe
érzem sajgó lelked
feláldoztad magad a
középszerűségben
hogy bennem folytatódjon
a kezdeted
még mindig szeretlek
már csak távolról
van értelme érzelmeimnek
mosolyogsz s perdülsz
együtt a dél-kelettel
az óceánon át
kertet ásol gyermeket etetsz
néha az égre nézel
s látod hálás tekintetem
amint a könyvből
a könyvbe
könnyezve felnézek
könnyezve felnézek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése