tettekké váltott szavak
valóságba ültetett
érzelem-örvények melyekből
nincs menekülés
jobb a csend és a halk
egymásba öntött pihenés
már készen állok és
mégis várok
várom hogy hozzám érj
ne nézz a szemembe
buta a csillogása
elvarázsol de nem késztet
csak lebénít
nézz rám
s nyitott könyvvé leszek nálad
ne egy jelet figyelj
ezret melyet ezer
porcikám sugall egyszerre
s kuszán megpihennék már
de még nem lehet
érints ölelj át
ne gondolj arra mi lesz
mert nem számít
csak az
hogy szebb a maholnap
ne tanulj engem
és óvatoskodj
csak érezz meg
cselt és csínyt látsz majd
egy lányt, hús-vér nőt
egy asszonyt
egyben és nem külön-külön
megpihennék már
de a váll és a kar
még mindig távol van
oly távol van
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése