Új élet

... küszöbén

Emma ideges. Nagyon, állandóan. Belekap valamibe, majd otthagyja. Anyja, apja, testvérei, barátai folyton tanácsokkal szórják, mit tegyen. Ketyós. Hyperaktív. Szétesett. És már évtizedek óta nincs senkivel sem intim kapcsolatban. Szegény. Idegbajában mindent elvállal, mindenhol jelen van, ide jár, oda jár (jobban mondva eszeveszetten rohan), mint a vekkeróra. Ezt is csinál, azt is csinál. És folyton a belső békéjét kutatja.

Most összefutott valakivel. Egy szellemi guruval. Jobban mondva olyannal, aki az szeretne lenni, de jobb esetben sem lehet az, mert egyszerűen nem született annak.  Ez a szellemi guru néhány évvel ezelőtt félresikerülten megvilágosodott, méghozzá annyira, és úgy, hogy valamilyen szinten, de nem jogosan, tanárnak tarthassa magát, és legyen hozzá elég pimasz mersze, hogy életviteli tanácsokat adjon. A rahedliből egy. Egyébként balfasz. Kívülről nem látszik semmi belőle. Sem az intelligenciája, sem az, hogy nincs. A félresikerült megvilágosodásának egyik eredményeként ugyanúgy éli életét, ahogy azelőtt, ráadásul a kezdők lelkesedésével erőteljesen térít, mert, ámbár meggyőződésből tagadja, sőt, egyenesen sértésnek veszi, ha valaki állítja róla, mégsem találta meg belső nyugalmát.

Szóval, az ideges vekkeróra összefutott ezzel a gördeszkával. A vekkeróra tudja, mit akar – egy jó kis entyempentyét, utána, ha netántán, talán… esetleg egy jegygyűrűt, hm?, de a gördeszka nem hagyja magát. Magasabb szinten áll nála. Szerinte.  De, ha vekkeróra jó kislány lesz, azt teszi, amit ő, a gördeszka, pardon, Mester mond, akkor még esetleg lehet ebből valami.  

A gördeszka – elfelejtettem – szintén mindenhol ott van, de minek? Senkinek nem hiányzik. Teátrálisan megjelenik, mindenkit azonnal bejelölget a FB-on, aki csak egyszer ránézett az utcán, vagy akár az autóbuszból bemutatott neki.  Arról álmodik, hogy mindenki ismerje a nevén, leuramozza, rohanjon a kívánságát teljesíteni, majd vezetése alatt, együttesen cammogjanak a naplemente, vagy épp napfelkelte felé, fehér lepelbe burkolózva, huhogva az ősi hangot.

Szegény vekkeróra. Mindent megtenne azért, hogy egy kis melegséget, biztonságot kapjon, még hülyét is csinál magából nyilvánosan, gördeszka kedves és őszinte támogatásával.

Ugyanis, vekkeróra egy kis szerelemért, megértésért, biztonságért mindent megtenne. Gördeszka meg önmagáért bármit.

Vekkeróra kezdett lelassulni, már nem szaladgál annyifelé. Mester, pardon, gördeszka meg már nem jelenik meg mindenhol feleslegesen. Van még néhány takargatnivaló tennivalója.

Még mielőtt megkezdődne új, közös életük. Ámen.