nem felejtettem el illatát
sem megtört igyekvő alakját
érzem haját ahogy vállamhoz ér
a sietős folyosón s zavarunkban
besietünk irodáinkba
mélyzöld szeme ráncos mosolya
ősz szakálla végigborzolt álmomban.
tizenhét voltam vagy tizennyolc
féltve szerettem csak úgy magamnak
kockás füzetem álmaimmal volt
tele zöld volt a kemény fedele
kislányos ábrándok szőttek
mentsvárat körém s mire felébredtem
már messze volt az öreg szerelmem
hosszú eres ujjait őrző kockás
füzetem meg valahol
a szemétlerakó alján ahova
indulatból dobták dühvel parázzsal
hiába
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése