Iluska, a politikus

Iluska politikát játszott a konyhakövön. Volt város, falu, folyó, hegy, síkság, erdő, minden-minden. S voltak emberek. Szegények és gazdagok. Iluska volt a főnök. A gazdagok kirabolták a szegényeket, amikor pedig már sok volt az összeharácsolt pénz, adtak Iluskának belőle, hogy hallgasson. A szegények dolgoztak és sok-sok adót fizettek Iluskának, amit Iluska arra fordított, amire akarta. Iluska viszont nem tudta, mit akar.

Iluska országában a föld termékeny volt, de mindenki a városba akart menni, trendi akart lenni. Nem ízlett nekik a fáról szedett barack sem a cseresznye, hanem amolyan zacskósat akartak venni a plázákban.

Iluska kedves, karizmatikus vezető volt, megértette népe óhaját, sok pénzt kért kölcsön, hogy jusson a csiricsáre zacsikra, na meg a plázában a fűtésre, az ingyen zenére és wc-re, a boltokban ácsingózó, önsanyargatástól dülöngélő bulimiások (vagy anorexiások, egyfene) bizsu-bérére.

Iluska adminisztrált. Ez történt, az történt. A frizsider és az ebédlőasztal között volt egész országa. A nép szerette, mert nem csinált semmit, csak szépen beszélt néha, olyan meggyőzően. És szép Versacci kollekciója volt. És kezet fogott az emberekkel, még ha olykor sutyerákban meg is törölte gyorsan a kezét egy sterilizáló nedves kendővel. Népmesekönyvből olvasott fel a népének, s a népe szájtátva hallgatta, mennyire művelt ez az Iluska.

S amíg Iluska mesélt, a városokban felhalmozott, versenyszellemű zacsifogyasztók egyre jobban ragaszkodtak hozzá. Zacsi lett a fejük, a szemük, a kezük.

Iluska országában azonban rövid időn belül eluralkodott az éhezés, fogyni kezdett az ivóvíz, s felütötte fejét a fertőzés is. Iluska adott enni az éhezőknek, hypoval többször átmosott büdös húst, a kutyák számára importált virsliket, s az éhezés gondját kipipálta. Az ivóvízgondot és a fertőzéseket azonban már nem tudta ilyetén megoldani, mert Iluska országában már nem volt szakember, aki secc-perc alatt új kutakat ásott volna vagy meggyógyította volna a betegeket, mert Iluska tárt kapukon keresztül rugdosta ki mindazokat, akik nem váltak zacsikká. De volt Iluskának valamije, ha már megoldása nem is volt: a meggyőző ereje.

S Iluska kezdte meggyőzni országa embereit, hogy senki sem beteg, minden víz iható, s még abban az esetben sincs veszély, ha minden elfogy, hiszen a nép a saját ürülékét és vizeletét is fogyaszthatja, az is termés, biológiai, echte saját, nem árthat.

S Iluska népe megnyugodott. Iluska adminisztrált, az emberek meg ették a saját szarukat. És mindenki boldog volt a frizsider és az ebédlőasztal közötti országban.