Ne szeretkezzetek a gondolatokkal,
melyekben önteltségetek élvezkedik.
Lerúgom könyörgésetek mögé
bújt ösztöneitek sarát csizmámról.
Eszmefuttatásaitok orgazmusát
élitek át szánalmas közönségetek előtt.
Miért öntöttétek rám a kegyelmesség,
nemesség, szenvedés és jóság kabátját?
Kétes bólintások elöl messze elfutok:
ne, ne ismerjetek fel, ne tudjátok, ki vagyok!
Szélnek szólok, mint a kétségbeesett:
bárcsak, bárcsak a nap holnap végre felragyog!
Cseresznyét eszek majd az egyszerűvel,
kit jómagam is egyszerűen szeretek,
ki a szavak tarkasága helyett kedves
kezével erősen, hosszan átölel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése