Spontaneitásról beszélsz
merev terveid
között
felhúzod szemöldököd
két vonalad közé pacaként
hívatlanul kerülök.
Értem, nagyon is, mit mondasz
s miről álmodsz, itt van,
itt vagyok, a váratlan.
Mégsem jó ez így,
hogy a tervezett
közvetlenség és véletlen
szegletéből előbújok.
Veszélyes ez
így – mondod.
Most tegyek így, majd úgy,
színházi bábként
tűnjek elő
a semmiből, teátrálisan mutassam
be a fordulatot,
melyről többek
között te is álmodsz, s vedeljek
vissza a külsőségek molnárába.
Hát nem látod,
az egész létem az,
miről nem
álmodtál: a spontaneitás, az átok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése