fa voltam
kelet és kikelet
mely eggyé vált
veled.
törzsed voltam
erős és örök
ajkad az,
melyet még
mindig őrzök.
leveled voltam
egykor zöld
ma már sárga
őszülő köd
homályos árnya
önmagának.
termésed voltam
talán savanyú,
talán édes
te döntsd el,
mennyit értem.
gyökered nem
voltam
csak a csepp,
mely benne kószált
s idő előtt zsenge, száraz
harmattá vált.
tán ha nem lettem
volna fa és
nem lettem volna faág
mely nagyra nyújtja
vékony karját
talán akkor talán
faként öleltelek volna át.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése