"Soha ne vitatkozz idiótákkal! Lesüllyedsz az ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal." (Woody Allen)
"Ahányszor a homokozóban játszottam, a macska mindig megpróbált betemetni." (Woody Allen)
Magára hagytam egy gyermeket
a világ kapujában
hagytam,
nehéz törvényekkel a nyakában,
megkülönböztetésül.
Egyedül éhezik megértésért,
saját tiszteletéért
könyörög,
könyvek százainak száraz tanaiban
értetlenül
bolyong.
Játszótérért és társért koldul,
a víztől remeg,
csecsemőktől
retteg,
elvesztegetett léte
kanyarog a súlya
alatt.
Tedd le a törvényeket, melyek
díszül
szolgáltak neked,
elvágják zsenge nyakad,
ne kopogj újra és
újra!
A világon túl a tudatlanság
gondtalansága vár,
minek
a komor, rideg, nehéz út,
a magány tudománya?
A világon túl eljátszhatod
az oktatót és
uralkodót,
bárgyú oktalandiságodat
tanként
elfogadják tőled.
Hisz itt, a
világon belül,
az alázatos létrán mászást nem bírod,
kapaszkodásoddal lerántod
a fölötted
állót le, a
mélybe, az első
fokra, majd
legyűröd.
A világon túl
csak a szellőt
győzd meg,
hogy hangod szépen csengjen,
gyermekdedséged
melegedhessen a nap alatt!
Magára hagytam egy gyermeket,
a világ kapujában
hagytam,
nehéz törvényekkel a nyakában,
melyet egykor büszkén
kitett ablakába, mintegy jelzésül
hogy a szobában
egy bölcs
ül, kinek egyszerű szavai
millió tant
takarnak.
Menj, menj az egyszerűek
útján, ne akarj erővel más lenni,
a rendszer pont
miattad
nem tud eggyé
összeállni.
Hidd el, hogy rád és a többi
ösztönösre is
szükség van,
s nem vagy kevesebb a
tudósoknál. Csak
szeresd
a helyed, s a neked szánt
utat, s egyszer,
talán,
mondom, talán, felébredsz,
hogy valóban
átléptél
a világ kapuján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése