Ernő jó ember

Ernő jó ember. A feleségére hagyta a lakását, gyermekeiről is gondoskodik. Kis lakást bérel a Klauzál térnél, hetente vidékre utazik fiatal szeretőjéhez. Néhány évvel ezelőtt az egyik szexpartnerétől valami nemi betegséget szedett össze, szerencsére, az akkor még felesége időben észrevette magán az elváltozásokat, kikúrálta magát, családi perpatvar helyett pedig inkább nem feküdt le vele, azonban fontolgatta a válás lehetőségét, de a gyerekek miatt nem akart elválni Ernőtől. Ernő, a férfiasságában megbántott férj viszont fertőző farkával vizsgálta annak bizonyításához a lehetőségeit. Szétivott és –drogozott agyával úgy gondolta, jó ember, s ebben senki, de senki nem kételkedhet.

Hogy ezt bebizonyítsa magának, és másoknak, elkezdett jógázni. Napköszöntést tanult, izzadt, babosakat fingott rendesen a gyakorlatok során, seggel a nap felé fordultan. Csak épphogy elfelejtette, hogy a gyakorlatokat a nap felé fordultan kell végezni és lehetőség szerint kerülni az alkoholt és a füvet. A többi stimmelt.

A vidéken nevelkedő és élő munkanélküli fiatal szeretője megilletődve vette tudomásul, hogy tetszik Ernőnek, a világvárosban élő, menő krapeknak. Ernő vizenyős tekintetét összetévesztette az érzékiségben gazdag ember könnyes szemével. Hiába: a drog, a naiv, tiszta lelkek csapdája, megteszi a hatását. Már az első beszélgetésükkor elhitte neki, hogy áldozat, mert Ernő nem sírt, hanem tárgyilagos képet vágott a mondanivalójához. Mindennek és mindenkinek az áldozata. Pedig milyen egy szeretetreméltó, a légynek sem ártana. Nem agresszív. Igen, van hibája, szeret dugni, de kinek nincs hibája. Dugni minden férfi szeret – védte a szeretője is, s széttárta a lábát, hogy Ernő csak őt, csak őt dugja, ha már annyira dugnivaló kedve van. De Ernő farkával együtt baktériumok milliói futottak bele a fiatal lány meleg ölébe. Nem egyszer, nem kétszer…

Igen, együtt fognak élni, mondta Ernő. Csak ne szóljon bele az életébe, hiszen független emberek, bízzon benne. A szeretője ujjongott örömében. Értelmes is, nagyvárosból is jön, pénze is van, jól is néz ki, na jó, egy kicsit ápoltabb is lehetne, meg néha nagy marhaságokat szokott mondani, főleg olyan társaságban, ahol csinos lányok is megfordulnak, mégis – ez elsőrangú nyeremény, főleg egy ilyen vidéki jelentéktelen lány részére, mint amilyen ő. És mennyire becsületes! Ernő gáláns volt, minden látogatásakor hozott magával egy rekesz sört és megkérdezte tőle, kér-e valamit. A mai önző világban mekkora becsben áll az ilyen ember!

Igen, idővel fel is fog költözni Ernőhöz, de az is lehet, hogy Ernő költözik le hozzá. Ernőnek tulajdonképpen mindegy is volna, de hát ott vannak a gyerekek, meg kell értenie, hogy nem mehet messzire tőlük. Arra sincs még minden készen, hogy ő jöjjön fel, kicsi a lakása a Klauzál térnél… De idővel majd összehoznak valamit, ugye, mókuska… Csak mindent szépen, lassan, megfontoltan…

Egy nap a fiatal lány kapott egy levelet. Ismeretlen feladó. Egy nő írt neki. Megírta, hogy fertőző beteg volt, s értesítette, hogy Ernővel pont akkor volt szexuális kapcsolata, amikor beteg volt. A leveléhez mellékelte az orvosi jelentések fénymásolatait is. Leírta, hogy szólt Ernőnek, vizsgáltassa ki magát, de mivel Ernő tudta, hogy a férfiak csak betegséghordozók, tehát tünetmentesek, szart az orvosi vizsgálatokra. A nő könyörgött a lánynak, vizsgáltassa meg magát. Nem azt akarja, hogy elhagyja Ernőt, de ne legyen felelőtlen saját magával szemben. Ugye, Ernő nem szeret gumival dugni? A lány megmutatta a levelet Ernőnek, aki kikelt magából. Hát igen, a világ nem érti meg őt. Látod, erről beszélek, mindenki ellenem van. Elhiszed ennek az idegennek, amit ír? Mert én nem, féltékeny a mi boldogságunkra, sőt, tudom is, hogy ki írta. Te tudtad, hogy beteg volt? Igen, említett valamit. És elmentél vizsgálatra? Hagyjuk most ezt, drágám, úgyis tele van a tököm, nehéz napom volt ma. Ne rontsuk el ezt a jó hangulatot, igyunk meg egy sört. Vagy mit szeretnél? Várjál, ez most nekem nem megy… Azt mondtad, az asszonnyal nem volt szexuális kapcsolatod már évek óta. Hány szeretőd is volt közben, négy-öt? És szex volt csupán? Hogyan feküdtetek le? Ne, hagyjuk, úgy kezdesz beszélni, mint a feleségem… Pihenjünk, érezzük jól egymást…

Ernő berúgott. A gyors és egyoldalúan élvezetes numera után fingott egyet, megfordult és horkolni kezdett. A fiatal lány elvette a mobilját és nézegetni kezdte a telefonkönyvet. A levél tárgyilagos volt, a leletek – csak ha valóban nem egy eszement féltékeny nőről van szó, aki hamis iratot küldött el – azt támasztják alá, hogy ő is fertőzött lett. Kit hívjon fel? Talán  a feleségét?... Biztos olyan megértő volna? Ránézett Ernőre, erre az életével teljesen elégedett valakire…

Másnap elment a nőgyógyászához. Igen, valami bacikat kapott, ezt már szemmel látja a nőgyógyász. Egy egyszer használatos penicillinbomba koktélt írt fel neki. Mintát is vett tőle.

Ernő bárgyú mosollyal, férfiasságának erőteljét fitogtató Don Huan-i tekintettel várta otthon. Miközben a kis szerető a nőgyógyásznál járt, ő lenyomott egy fülledt, szellőzetlen szobás jóga gyakorlatot és fürdés helyett nem sajnálta magától az AXE-ot sem. Majd elégedetten, abban a hiszemben, hogy világmegváltó és itt is harmóniát hagyott, visszautazott a nagyvárosba, mert a kisfiát apai gyámolításában akarta részesíteni.

A kis szerető bevette a penicillinbombát és két napon át hányingere volt. Minden belső szervét kitisztította a gyógyszer. Megkapta az eredményeket is: igen, fertőzött lett.

Ernő azóta is merev farokkal keresi azt a lányt, aki nem fog kérdezni, szeretni, csak széttárja a lábát neki, nem vádolja, hagyja, hogy élvezkedjen rajta és benne, persze gumi nélkül, mert úgy snassz, gumival.

Sajnos, talál is magának. Nyomában olyan asszonyokat hagy, akik legalább öt szinttel magasabbra lépnek, mint amilyenre ő egyáltalán bármikor képes volna, mégis, a nők gyűlölködve gondolnak erre az öntelt férfi soviniszta disznóra. Ernő viszont jó ember.