Toprongyos celeb

- Szia, írsz még? Mármint angolul… látogatom a blogod, de nem töltöttél fel több írást, egyáltalán írsz még?
- Igen, de most már csak magyarul. (Nem gondoltam volna, hogy bárki is olvassa az angolt, a magyart is csak az orosz vírusszóró hivatkozások támadják.)
- Figyelj, arra gondoltam, hogy készítek rólad interjút, betesszük egyesületünk hírlevelébe, benne vagy? Világszerte olvasni fognak rólad.
- De akkor le kellene fordítanom a novelláim java részét angolra. (Így is olvasnak a partnereitek, igaz, nem a novelláimat és nem is tudják, hogy engem…)
- És?
- Basszus és hmmm… (Ha elkezdeném fordítani, az nem fordítás volna, hanem újrafogalmazás, nem beszélve arról, hogy a kukába dobnám írásaim egyharmadát.)
- Nincs fordítód?
- Nincs. Már többet is felkerestem, küldtem egy verset és egy novellát mintapéldánynak, ráadásul a könnyebbik fajtából, senki nem vállalja. Pénzért sem. (Vagy annyira szarak, vagy túlhaladják a képességeket.)
- Á, ne fordítsd le az egészet, csak egy részletet az egyikből. Na, benne vagy?
- Ja. (Kezdhetem a rendszerezést és fordítást. Valaki esetleg titkárnőnek? Többnyelvű?)
- Fotóra is szükség lesz, van fotód?
- Lesz… (A fene vigye el, ez a celeb-világ kezd magával rántani, jó lenne elővenni a szekrény aljából a többéves naftalinszagú kosztümömet. De a lányom érettségi kosztüme is megteszi.)
- Szupi! Megyek, elmondom az Elnöknek!
- Köszönöm, az enyém a megtiszteltetés. (Most ismét szólhatok a főszerkesztőnek, hogy a saját marhaságaim miatt nem tudok érdemleges dolgokra koncentrálni…de majd magammal rántom a többieket. Úgysem szaladok előre, valójában sehova nem tartok.)