Választás

Választanom kellett s kimondanom döntésem. A legnehezebb. Főleg, ha egy férfi szivéről van szó, olyanéról, aki számtalan próbálkozásának, erényeinek és szorgalmának kudarca ellenére keresi asszonyát.

Egyszerű lélek. Ha megreped a mennyezet, megjavítja, ha egér fut a konyhában, egérfogót szerel fel. Házakat tervez és építtet, autója van, s végtelenül türelmes. Nyilt, egyenes. Saját tervezésű otthona már készen áll a családalapításhoz, ha netalán gyermekkel áldaná meg asszonya, egy-két telefonhívással megoldaná a gyermekszoba kérdését is. Alkalmazkodna érdeklődési körömhöz és pontosan tudja, mikor ildomos és mikor nem a nevetés. Realista, minden terve gondosan elő van készítve.

Issza a szavaim. Nem azért, mert választékosan fejezem ki magam, hanem azért, mert érzi, mi búvik meg szavaim mögött. Nem tolakodó, de tudtomra adja, hogy velem tervez, ha megengedem.

Tőle nem messze ül a szétesőfélben levő művész, aki azt sem tudja, milyen nap van ma, a tegnap vagy a holnap nem szerepel a szótárában. Nemrég randiztunk, s rámszólt, ne magyarázkódjak, ez az, amit senkinél nem tud elviselni. Senkivel szemben ilyen gyorsan nem tanultam meg alkalmazni a hallottakat, mint vele szemben. Megkért, ne ígérjek. Ezzel nincs is gond, nem vagyok az ígéretek embere, főleg emberi kapcsolatokban nem.  Nincs semmije. Jobbanmondva van: többmillió forintos tartozása és néhány barátnője. Állandóan elfelejti a telefonszámom. Belehabarodtam.

Döntöttem: a magányom választom.

Kimondom a művész nevét.