Túl rövidek voltak
gyermekkoromban
az ünnepek.
A kalács csak megsütötte
ajkam s az ölelések
villámgyorsan kihűltek.
A sötét napok
komorabbakká váltak.
Lehullottak a díszek
a tűlevelek előtt.
Sirattam a fákat,
de égő torkomon
nem jött ki panasz.
Évek múltán a fényt
elaltattam,
s az év sötét napjai
szürkületbe váltottak,
szürkületbe váltottak,
majd apró fénypontok
tarkítani kezdték,
s bár ma, ilyentájt,
nyomom az ágyat,
feláldoztam
a szeretet ünnepét
a mindennaposságnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése