Megújulás

Minden egyes másodperccel megújulunk egy kicsit, a teljes megújulások - amikor átrendeződnek, eltűnnek az addig helyesnek vélt meglátásaink és igazságaink - azonban saját magunktól, akaratunktól függetlenül történnek. Lépéseket azonban érdemes megtenni a megújulás felé.

Nem hiszek. Figyelek. Megfigyelek. Nem következtetek, sem korán, sem későn. Nem ítélkezek. Nem követek mást, csak magam. Megérzek és érzek. Tudok. A mának élek, terveim is vannak, de nem vagyok a terveim feltételességének rabja. Szabad vagyok. Kötelességekkel felruházott, szellemiségében szabad ember.

Mindenkinek valójában nem az anyagi jólétre, haszonra és materiális “megújulásra”, hanem az állandó biztonságérzetre s erre, a valódi megújulásra és az ezáltal elérhető szellemi szabadságára van szüksége. Az emberiségnek nincs más jövője, azt a rendeltetését, hogy megújuljon, nem csak felismernie, de el is kell fogadnia.

Sokan félnek, vagy éppen hülyének, fanatikusnak nézik azokat, akik a megújulásról hasonlóképpen gondolkodnak. S pont a félők azok, akik a legnagyobb gondot okozzák nem csak a mindennapi életünkben, de a szellemiség felsőbb szféráiban is. A félelem annyira belekódolódott létezésükbe, hogy egyéniségük, gondolkodásuk szerves részévé vált, s globálisan nem engedik az emberiséget továbbhaladni és rendeltetésüket beteljesíteni, ami nem más, mint valóban az Élet gyermekeivé válni.

Mivel még a materiális ismeretek azok, amelyek alapján egy félő ember esetleg meg tudná érteni a megújulás fogalmát, képletesen indulok ki belőle, hátha egynéhány még félő ember bátorságot kap, bátran elfogadja és tesz valamit a megújulásáért: itt van például a víz, amely sokkal egészségesebb, frissítőbb és finomabb, ha megértjük és teljesen átérezzük, mennyire része, alapvető összetevője és szükséglete testünknek. Nem üdítő, sör, bor, hanem a színtiszta víz. Ugyanis bor, sör, üdítő nem található szervezetünkben, csak lebontott formában, szerveink működésének köszönhetően külön a cukor, külön a szénhidrát, zsír, ásványi anyagok, víz stb.

Ha minden egyes alkalommal, amikor szomjasak vagyunk, vizet kezdünk fogyasztani, unalmunkban pedig nem nyúlunk más folyadék után, egy idő után észre fogjuk venni, hogy büdösek vagyunk, amely kellemetlen szag mind erőteljesebbé válik. Ez nem azt jelenti, hogy a víz a káros, hanem azt, hogy távoznak belőlünk az évtizedeken át magunkba rejtett, ízletesnek vélt mérgek. Ha a vizet tovább isszuk, szervezetünk lassan kiüríti a mérget, s a saját illatunk kezd megjelenni, egyedien illatos emberekké válunk. Nem kell már dezodor, olyan egyedi illatunk lesz, amilyennek ez az illat alapjában megteremtődött, s ez egyáltalán nem kellemetlen szag. Így van ez a spiritualitással is, a megújulással. Megtisztulással kezdődik s a fennmaradt ép és tiszta gondolatainkon kezdenek felépülni a bölcseletek. Az első lépések a nehezek, hiszen ragaszkodunk a régihez, a megszokotthoz, a trendihez, a tucatdivathoz vagy – türelmetlenül, azonnal meg akarunk újulni, egy ujjcsettintésre. Pedig maga a megújulás egy folyamat, amelynek időre van szüksége.

A megújulás önmagában nem jelent mást, mint lassan új erényeket magunkba szívni, amely új erények a régieket egészítik ki, vagy éppen velük küzdenek meg. A megújulás egy bizonyos fázisánál ez a küzdelem káoszt fog eredményezni, ugyanúgy, mint a víz fogyasztásánál a bűzös mérgek távozása, sőt, egyenesen ellentmondásosakká válunk, hitetlenekké. Mert az új erények elfogadása olykor a régiek levetkőztetését, illetve előítéleteink lerombolását jelentik, amelyek néha nagyon mélyen belénk vannak ágyazódva, szinte életünk meghatározóivá váltak.

Miközben a megújulás egyik közbülső fázisában az anarchia kezd eluralkodni bennünk, azt hisszük, hogy a megújulás rossz, mint ahogyan a vizet is károsnak gondoljuk, közben mi magunk vagyunk a tisztátalanok… Itt, ezen a ponton nem szabad abbahagyni a megújulást! Folytatni kell az új tulajdonságok és erények magunkba szívását, az új győz, s lassan lecsillapodik az anarchiánk, átlépjük azt a határt, amikor még a megújulást a földi javak alapján mértük és felismerjük, mi is a valódi megújulás. Ha egyszer áthaladunk ezen a megújuláson, már nem lesznek ijesztőek a továbbiak. Légiesekké válunk, olyanokká, akiken észrevétlen és kártétel nélkül áthalad a rossz, amely nem akad fel, s ezáltal nem árthat nekünk, a jó pedig megsokszorozódik bennünk és úgy távozik, hogy közben egy kisebb megújuláson veszünk részt általa. Közelebb kerülünk magunkhoz, beteljesülünk.

Próbáld meg a megújulást, menni fog. Kezdheted a vízzel.