Talán

Ne nézz az ágyamba,

    s ne szagold

meg bevetetlen, kócos

párnám, mely

    keserű.

Amit nekem adnál,

add hűségednek.

     Szeretlek

testén, szívén

  keresztül.

   Ezernyi éles

gyönyörsikoly

aludt el már

pokrócom alatt,

s reggelente

   elhagyott.

Múzsakacaj

botfülemnek,

hajnali magányom

vaksága miatt,

semmi újat

nem mondott.

Kérlek,

maradj meg nekem

álombeli reményként.

 Megmaradok neked

szavad termőföldjeként.

Ha nem és nem,

férfivé válásod

   része voltam,

s hűséged pont ezért

helyetted is

szeretni fog.

Ám ha nem és mégis,

gyere, nem bánom,

párnámmal együtt

    álmom s létem

reggel, zokszó nélkül

kimosom.

Ha igen, s ismét igen,

leszek gyermeked,

kit asszonyod,
gyötrelmek árán,

a szíve alatt

kihordott.