"Most már csak várok, pihenek,
nem válaszolok, nem kérdezek."
Megünnepeljük, hogy
megálltam a helyem,
kiálltam a sarat,
s átadom munkásságom
annak, aki marad,
s tovább élek benne,
mint ahogyan belőlem
jött világra.
Ist-n hozott az építők
sorába Beáta!
Tudástengert kaptál,
véredben viharok dúlnak,
folyammá váltsd őket,
mutass jelennek s múltnak.
Szüleid nem voltak egyebek,
csak két gyerek, ki lehetett
zseni, vagy elmebeteg.
Szerelem gyermeke vagy,
voltál két meg nem értett
ember-ördög-angyal
öntörvényű, esztelen
ösztön fajzatoknak
Anyja.
Élő, s alkotó láng voltunk,
nem egyéb, nem más.
Szülőként elbuktunk,
emberként még tán...
Nem "kell" írnod,
festened sem,
légy csak önmagad,
mit csak Ist-n teremtett.
Puszil Anyud.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése