2010. november 17., szerda

Marcsinak

Önmúzsáskodásom,
Önsíránkozásom
Nyílt asszonyiságoddal, anyaságoddal
S barátsággal
Leügyeskedted rólam.
Tekintetem már nem
Homályosodik a múltban.

Már érzem, Marcsi,
Kit hiányolok,
Ha nincs mellettem.
Még ha a hitemből fakadóan
Tudom, baj nem lehet.
Vak bizalmam hiányra váltott.
Most pont itt van a kicsi
S rád gondolok.

Varázsnő vagy.
Kérlek, fogadd el
gyatra versem
hálám jeléül,
emlékül.

Nincsenek megjegyzések: