Nyugalomban szólal meg a test.
Zümmögnek a benne pihenő méhek,
Majd hirtelen felhördül, repeszt -
Csend van, vészes nyugalom s belső ének.
Zsibbad, hűtlenné válik az elhaló kéz,
A lázas homlok hidegében hűti magát.
A szikra az egyesülésre még nem kész.
A másik kéz feladja kínos harcát.
Szétfolyik a halálossá vált folyadék a test-várban.
A halál leve futkos körbe, a mellben, a hátban,
S a szív dobban, néz kérdőn a fejre,
A fej bólintana, indulna a helyre.
Az egy szikra körbenéz a testben.
Csókot izzít minden egyes zugába.
Szilánkként alakhoz jutott benne,
S igyekszik vissza otthonába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése