(rövid történet a vidám emberi lényről, aki elveszíti uralmát saját sorsa felett)
Tegnap dél táján a legaranyosabb kollégám egy kis furcsa változást érzékelt emésztőrendszerében ami annyit jelentett, hogy sürgősen ebédelnie kell. Eldöntötte, hogy hazaugrik és a korábban elkészített étellel nyugtatja meg hangosan panaszkodó, árulkodó gyomrát.
Amint az ebédjén gondolkodott, eszébejutott, hogy egyetlenegy dolog hiányzott hozzá: egy szelet kenyér.
Egész idő alatt, amíg a villamoson hazafelé tartott, magában azt ismételgette, hogy kenyeret kell vásárolnia. Csupán amikor már bement a lakásába és kivette az ebédjét a hűtőből, akkor vette észre, hogy elfelejtett kenyeret venni. Sebaj – gondolta – és a negyedik emeleti lakásából gyalog ment le a közeli közértbe.
A kenyér még friss volt, ezért fél kilót csapott hónalja alá és a kasszánál arra várt, hogy fizessen érte. Azonban amint a sorban álldogált, eszébejutott, hogy a lakásában hagyta a pénztárcáját, a kiskabátja zsebében.
Ezért hát a legaranyosabb kollégámnak vissza kellett mennie a negyedik emeleti lakásába. Ott magára vette a kiskabátját és újra útnak eredt a közért felé.
Egyszerre csak azon vette észre magát, hogy a villamoson utazik, az iroda felé, üres, korgó gyomorral. Az irodához legközelebb eső állomáson leszállt a villamosról és visszafordult, gyalog. Betért a közértbe, megvette a kenyeret, visszament a lakásába és elfogyasztotta az ebédjét.
A történet azonban itt nem ér véget: miután jól megebédelt, kissé álmosan, de visszament az irodába. Úgy döntött, hogy még mielőtt munkához látna, megiszik egy kávét, ezért felment az iroda 2. emeleti konyhájába. Miután a kávét is elfogyasztotta, kábultan, semmilyen előzetesen elgondolt terv nélkül benyitott főnökének irodájába, amely pontosan a konyha alatt volt, az első emeleten. Amikor feleszmélt és rájött, hogy a főnöke irodájában van, annyit mondott:
- Szép napot kívánok Önnek!
A főnöke gyanakvóan nézett rá, de nem szólt semmit, ő pedig gyorsan becsukta az ajtót a háta mögött, teljesen tanácstalanul és kétségbesetten.
Ámbár rögtön elmesélte nekem, mi történt vele aznap, mindezen furcsaságokat nem tudta olyan könnyen feldolgozni, úgy érezte, valamit rendbe kell hoznia, ezért történik mindez vele. A szomszédos irodában felhívta telefonon a legjobb barátját. Amíg a telefon a túloldalon csöngött, kollégám egyre csak ismételgette magában, hogy mit akar megbeszélni vele. Sajnos, a harmadik csöngetés után teljesen elfelejtette, mit akar mondani neki, ezért nem maradt más hátra, mint megismételni ugyanazt a kívánságot, amit a főnökének is mondott:
- Szép napot kívánok Neked!
Valóban szép nap volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése