Az öntudat határán

 

már nem fáj
ha szürke felhőbe bugyolál az élet
s nem fáj
ha pusztító gondolatok vizébe lépek
öntudatom vékony hártyája választ
el a végtelentől
ha csak ennyi volt
miért kellett élnem
újra születnék akár
tízszer annyi fájdalom árán
mert
már nem fáj
ha újra kell járnom a szűk ösvényt