Ácháré Mot (3Móz 16:1 – 18:30)
A hetiszakasz elején az Örökkévaló emlékezteti Mózest Áron két fiára, akik lelkesedésük miatt meghaltak, és megparancsolja, hogy Áron miként cselekedjen, hogy helyesen cselekedjen: fel kell öltöznie a szent ruhákba, két bakot el kell vinnie a gyülekezés sátorának bejáratához. Sorsvetés után az egyik bakot fel kell áldozni, a másikat pedig – Izrael bűneivel a fején – el kell küldeni a pusztába, Azázelnek (egy nagy hegynek).
Ezután a hetiszakasz rátér a Yom Kippur (Engesztelés napja) előírásaira. „Mert ezen a napon szerez engesztelést értetek, hogy megtisztítson benneteket; minden vétkeitektől megtisztultok az Örökkévaló színe előtt. Szombatok szombatja legyen az nektek, sanyargassátok magatokat; örök törvény ez.” (3Móz 16:30-31) Egyik legmagasztosabb és legmélyebb ünnepünk a Yom Kippur, amikor megbánást tanúsítunk mindazon rossz gondolatainkért, szavainkért, és tetteinkért, amelyeket az év folyamán elkövettünk akár I-sten, akár embertársaink irányában. Egész napos böjtünk során imákat mondunk és bocsánatot kérünk I-stentől és mindazon embertársainktól, akiknek akár egy átmeneti kellemetlen érzést is okoztunk.
A hetiszakasz a folytatásban leírja, mi a teendő, amennyiben étkezés céljából vágunk le állatot. Ismételten felhívja figyelmünket arra, hogy ne együnk vért, hiszen a „vérben van a test lelke”. Eme parancsolat nem csak Izrael fiaira vonatkozik, hanem még az idegenre is, aki köztük tartózkodik. „Mert a test lelke a vérben van és én az oltárra rendeltem azt nektek, hogy engesztelést szerezzen lelkeitekért, mert a vér az, mely a lélekért engesztelést szerez.” (3Móz 17:11)
A vér fogyasztásának tilalmáról szóló részt követik a vérfertőzés fajtái és az elkövetett vérfertőzés büntetései, a végén pedig felsorolja, hogy melyek az erkölcstelen tettek.
K’dosim (3Móz 19:1 – 20:27)
A hetiszakasz ismételten felhívja a zsidók figyelmét a tízparancsolat néhány szakaszára, arra inti a zsidókat, hogy szentek legyünk, tiszteljük szüleinket, tartsuk meg a szombatot, ne lopjunk, ne hazudjunk, az Örökkévaló nevét ne vegyük hiába a szánkra. A parancsolatok között elhangzik az is, hogy a békeádozatot két napig lehet fogyasztani, harmadnapra el kell égetni.
A folytatásban következik a felebaráti szeretetre szóló intelem:
„…szeresd felebarátodat, mint tenmagadat; én vagyok az Örökkévaló.” (3Móz 19:18)
Valójában bölcseink egy része, így például Hillél is, úgy tartja, hogy eme gondolat a Tóra alapgondolata.
Ezt követően a hetiszakasz ismételten felhívja a figyelmet, hogy nem szabad két fajtát keverni sem állatok tenyésztésében, sem a földművelésben, nem lehet kétféle anyagból szőni ruhákat. Kitér arra is, hogy mi a teendő, ha valaki rabszolganővel hál: bűnáldozatot kell vinnie a gyülekezés sátorának bejáratához. Röviden leírja az orla törvényt is: minden újonnan ültetett gyümölcsfa első három évében hozott termését nem szabad leszüretelni, a negyedik évben fel kell ajánlani az Örökkévalónak, és az ötödik évben fogyasztható a megtermett gyümölcs. Mivel sok kánaánita élt akkoriban az Izraeliek között is, a hetiszakasz felsorolja azokat a kánaánita szokásokat, amelyeket tilos megcselekedni, pld. nem szabad jósolni, szellemeket idézni, nem szabad „bélyegírást” csinálni testünkön (tetoválni).
Az idősebb emberek tiszteletéről, az idegen befogadásáról szól a folytatásban a hetiszakasz, illetve a becsületességre hívja fel a figyelmet: „Igaz mérleg, igaz súlykő, igaz éfo, igaz hín legyen nálatok; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek, aki kivezettelek benneteket Egyiptom országából.” (3Móz 19:36) Tekintettel arra, hogy abban az időben voltak olyan zsidók, akik áldoztak Molochnak, szellemidézőkhöz és jóslókhoz fordultak, az Örökkévaló megint azzal, „…haragomat fordítom ama személy ellen és kiirtom őt népe köréből” (3Móz 20:6). Az Acharé Mot-ban leírt vérfertőzések büntetéseinek megismétlésével folytatja a hetiszakasz, valamint azzal, hogy minden törvényt tartsunk be.
Végezetül a hetiszakasz egy gyönyörű felhívással zárul: „Legyetek tehát nekem szentek, mert szent vagyok én, az Örökkévaló és elkülönítettelek benneteket a népektől, hogy az enyéim legyetek.” (3Móz 20:26)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése