Eszter könyve mindössze pár oldalas, ám annál nagyobb jelentőséggel bír: a zsidók nagy megmeneküléséről szól, amely Ahasveros király uralkodásának ideje alatt volt, Susánban és a környékbeli tartományokban.
Nagyon röviden leírva: Eszter, Ahasveros második felesége, az
életét kockáztatva mentette meg a zsidó népet a pusztulástól, amelyet
Ahasveros király egyik alattvalója, Hámán eszelt ki, mintegy bosszúként azért,
mert Mordechaj (Eszter nagybátyja) nem akart meghajolni előtte.
Megnevezése a héber púr szóból
ered, ami „sorsvetést” jelent.
A könyv érdekessége, hogy egyszer
sincs benne megemlítve az Örökkévaló.
Maga a Purim ünnepe az Ádár 13.
napján tartott Eszter böjtjével kezdődik, amit az Ádár 14. napján tartott
valódi Purim ünnep követ, majd az Ádár 15-én bekövetkező Susán Purimmal zárul
(ez utóbbi azoknak a városoknak az ünnepsége, amelyek fallal körülvett városok
voltak). Szökőév esetén a második Ádár hónapjában tartjuk a Purimot.
Szokások:
Eszter történetét csak
személyesen lehet meghallgatni, csak úgy érvényes a mitzva teljesítése,
ráadásul kétszer: Eszter böjtjének estéjén, illetve Ádár hó 14-én, a valódi
Purim nap reggelén. Akármikor elhangzik Hámán neve, zajt kell csapni, hogy a
név ne legyen hallható.
Purim ünnepén nem ajánlatos
munkát végezni.
Szokás ilyenkor az általánosan gyakorolt adakozás-mitzván túl ételajándékokat (sláchmonesz) küldeni legalább két, purimi ünnepet tartó zsidónak. Az ételajándékoknak kétfélének kell lennie és ajánlatos italt is csomagolni az ételajándék mellé.
Ilyenkor szokás a híres Hámán táska süteményt sütni, egy lekvárral, dióval, mákkal stb. töltött háromszög alakú süteményt. Egyesek szerint a sütemény eredeti neve mohn-tashen volt, ami jiddisül annyit jelent, hogy „mákzseb” és Hámán táskaként csak azután lett ismeretes, hogy a purimi ünnepség süteményévé vált (itt megemlíteném, hogy Eszter úgy tarthatta be a kóserságot Ahasveros király udvarában, hogy csak magvakat fogyasztott).
Egyesek szerint Ábrahám, Izsák és
Jákob is imádkozott az Örökkévalóhoz, hogy meggyengítse Hámán hatását. Héberül
a „gyengít” szó „TAS”. Így lett a sütemény Hámán Tás, ami annyit jelent, hogy
Hámán meggyengült, és ebből lett a Hamman-Taschen név, ami magyarra lefordítva
Hámán táska.
Purim napján szokás még álarcot
ölteni és álarcosbálba menni (a férfiaknak még az van előírva, hogy addig
igyanak, amíg nem tudják megkülönböztetni a gonosz Hámánt az áldott
Mordechájtól). Az álarc valójában azt fejezi ki, hogy a könyvben nem említett
Örökkévaló rejtőzködve ugyan, de jelen volt az eseményeknél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése