Nem érti. Ő rendszeresen eljár imádkozni. S mindig
megmutatja magát a rabbinak: igen, ő ott van.
S mindig nyitva az imakönyve, még akkor is, ha nem érti és nem tudja, hol tartanak az imával.
Ha szomjas vagy éhes, akkor inni-enni fog, még akkor is, ha közben tart az ima, mert ha fizikai szükségletei vannak, akkor azokat ki kell elégítenie. Más is csinál ilyet.
És ha már nem tud
ellenállni a kíváncsiságának, hogy mit kapott ajándékba, akkor azonnal megnézi az ajándékcsomagot, még akkor is, ha közben visszhangzik az ima.
Ő rendes ember. Ha valamit megígér, akkor az úgy lesz.
Ő csak szeretne valahova tartozni. És tetőtől-talpig becsületes.
A múltkor is adott adományt. Igaz, nem
sokat, és ezidáig csak egyszer, de akkor is adott. A szándék a fontos. Az, hogy
az adománya tízszeresét eszi meg alkalmanként az ima után, és hogy az átlagos bevétele
sem igazolja, hogy ne adja meg az előírt 10-20%-kot, az nem számít. Ne legyünk
már szőrszálhasogatók.
Teljesen normális az, hogy neki alanyi jogon jár. Minden. S
lehet neki véleménye. Mert szerinte a rabbi túlzásba viszi a parancsolatok értelmezését
és betartatását. De attól ő még be fog térni, hisz ő semmi rosszat nem tett és
nem tesz.
És nem érti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése