Áldások

 

 

 

Hanukára készültem már jó ideje: elterveztem, hogy mikor sütöm ki a fánkot, a latkeszt, s azt is, hogyan fogom kicsit kidekorálni a lakásomat. Mégis, bármennyire lelkesen készülődtem, hiányérzetem volt.

Mivel tavalyról nem maradt Hanuka gyertyám, úgy volt, hogy elmegyek a közeli Chabad központba gyertyákat venni. A Covid miatt, sajnos, ez eléggé bonyolultnak tűnt, mert a munkaidőm sokkal hosszabb volt, mint a nyitvatartási idő. Barátokat nem tudtam megkérni, hogy szerezzenek gyertyát, nem akartam az én minor gondommal megterhelni őket. Már kezdtem lemondani róla, hogy lesznek Hanuka gyertyáim, és hogy idén rendhagyó módon mécseseket fogok gyújtani, amikor megláttam az egyik közösségi oldalon Glitzi rabbi hirdetését, miszerint át lehet tőle venni Hanuka gyertyákat. Rögtön írtam neki, hogy szükségem van gyertyákra, és ő azonnal válaszolt. Leírta, hogy a lakóhelyéhez menjek munka után.

Elmentem a megbeszélt időpontban a megbeszélt helyre, de, sajnos, nem tudtam bejutni az épületbe, mert felújítás alatt áll, és a kapucsengője nem működik. Így hazamentem, de közben írtam a Rabbinak, hogy nem tudtam bejutni hozzá. Azt válaszolta, hogy hívjam fel telefonon, de nekem nem volt meg a száma. Megküldte nekem a telefonszámát, amit úgy értelmeztem, hogy eddig azért nem volt „szerencsém”, hogy hozzájuthassak az elérhetőségéhez.

Másnap ismételten elmentem a megbeszélt helyre, felhívtam, és egy perc alatt ott termett Glitzi. Mosolygós szemével üdvözölt, optimizmusa minden porcikájából sugárzott.

Behívott az átalakulóban levő zsinagógába, majd az ajtó mellett levő dobozból előhúzott egy Hanuka feliratú dobozt.

-          Tessék, itt vannak a gyertyák – nyújtotta át mosolyogva.

-          Köszönöm szépen, Rabbi – válaszoltam hálásan – Mondd, mennyivel tartozom?

Glitzi egy pillanatra elhallgatott.

-          Semmivel, ez ajándék. És ha már ezt kérdezted, kapsz tőlem még egy ajándékot – fordult el tőlem, s elővett egy kis ajándékcsomagot, amelyen azt írta, hogy MAZSÖK.

Meghatódottságomban nem tudtam mit mondani, de Glitzi gyorsan folytatta.

-          Képzeld, most itt imádkozunk, ezen a kis területen. Ott, ahol az imaterem volt, az egy nagy zsidó kulturális központ lesz. Kávézó lesz itt, itt meg majd imádkozunk – mutogatta a Rabbi a helyszíneket. – Hol laksz?

-          Itt, a közelben.

-          És nem jársz ide?

-          Hát, nézd, pont két zsinagóga között lakom, nem tudom, hova járjak…

Glitzi mélyen a szemembe nézett, megértettem.

Otthon, amikor kinyitottam a kis dobozt, láttam, hogy nem csak gyertyákat adott, de Hanukiát is, meg dreidelt is. Egy könnycsepp gördült le a szemem sarkából.

Még jóformán az események hatása alatt voltam, amikor egy negyedik ajándék is megtalált: rám írt egy ismerősöm, hogy eljönne hozzám meggyújtani az első Hanuka gyertyát.

Ennek a hírnek a hallatán, meghatódottságomban elsírtam magam: Ist-n végig kísért, végig elrendezte, hogy találkozzak a Rabbival, hogy kóser Hanukiával és gyertyákkal ünnepeljek, biztonságban, és végül, eme áldások megkoronázásaként egy nagyon kedves vendég látogatásával is megajándékozott.

És mindez úgy kezdődött, hogy nem volt otthon Hanuka gyertyám.