Egybeolvadt a lelkünk.
Eleinte bizalommal és őszinte kíváncsisággal közeledtünk
egymáshoz: simogattuk egymás lelkét a sajátunkkal. Egy cél volt csak bennünk:
megismerni egymás gondolatait. Valamiért összefonódtunk, majd váratlanul
egybeolvadtunk.
Most már egy lélek vagyunk két testben. Fizikális értelemben
nagyon eltérünk egymástól, az időn kívül még a tér is közénk áll, de szellemi
szinten egymás részeivé váltunk.
Nem a mi döntésünk volt. Nem tudtuk, hogy egymásnak vagyunk
rendelve, sem azt, hogy eggyé válunk. Felsőbb erő tette mindezt: összetapasztott
két cserepet, hogy edény legyen belőle, a tudatos hit edénye, mely várja Teremtőjének
fényét, hogy megteljen vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése