Amíg nekünk több van, mint Neked,
nem vagyunk őszinték.
A szívünk értékes, de nem eléggé,
s nem válhat kényelmes otthonoddá.
Amíg mi dúskálunk, Te
bujdosol
a csendben mondott
imáink
között, látszólag hívunk csak,
de ágyadat nem vetjük be,
nem készítünk ételt sem,
csak ígérünk, hogy jók leszünk.
Mostohagyermekeid vagyunk,
akiket Te sajátodként szeretsz,
senki sem kezdeményez,
hogy otthont építsen Neked,
ahol lehajthatod fáradt fejed,
s fogadhatod akkor már őszinte,
legmélyebb vágyunk,
hogy egyesüljünk Veled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése