Eszközök a létezésben

          Vágy árad a végtelenből, mely

a gondolat köntösét ölti magára, majd

     hanggá alakul, hangból szóvá.

Az örök szó hideg-melegre vált,

 a hideg víz lesz, s a meleg tűz,

újra találkoznak s ütközésük

helyén megjelenik a szilárdság.

   Lásd bőröd alatt a lüktető szívet,

   érezd, mily küzdelem ez mindenkinek,

tévelygés a látszólagos mindentudás,

         ó, de parányi mibenlétünk,

  nem érezzük és nem értjük,

miért, hogyan, hol,
a válasz túlnyúl a dimenzióinkon.

Semmi sem a mienk, még mi magunk sem,

  csak eszközök vagyunk a létezésben.