A térítés

Ártatlan meghívásnak tűnt, egy ártatlan napon, ártatlan órában. Rachel nagyon örült a találkozásnak, hiszen már régen látta Lajost, van annak már több, mint 10 éve. Rachel egész délelőtt készült, nem azért, mert randinak vélte volna az összeröffenést, hanem egyszerűen azért, mert meg akarta ezzel tisztelni Lajost.

Lajos ugyanebben az időben még a könyveit bújta. Felépítette magában a stratégiát és úgy készült a találkozásra, hogy biztos nyertesként jöjjön ki belőle. Felesége, Fruzsina, nem támogatta őt ebben. Mondogatta is neki: hagyd békén az embereket, majd mindenki eldönti, miben és hogyan hisz, de Lajos kérlelhetetlen volt.

Langyos tavaszi szellő fújt, a koradélutáni időpontban a kávézóban alig volt vendég. Lajos pár perccel előbb érkezett a megbeszélt időpontnál, hogy lelkileg is felkészüljön a beszélgetésre. Mikor meglátta Rachelt közeledni, előzékenyen felállt, megölelte, és hosszasan fejtegette, mennyire jó, hogy annyi év után újra láthatja. Rachel nagyon örült, mert gyermekkorukban elválaszthatatlanok voltak, minden csínytevést együtt követtek el, és együtt voltak ezekért megbüntetve.

Beszélgetésük eleje az elmúlt 10 évről szólt. Mindketten már túl voltak a fészekrakáson, a gyerekeik is megnőttek, mindketten az élet értelmével foglalkoztak. Rachel a középosztály vékony rétegének képviselőjeként a meglehetősen rutinszerű életét élte, míg Lajos, mint vállalkozó, a folyamatos kihívásokkal teli életét rendezgette.

Már a második kávénál tartottak, amikor Lajos a gyakorlati életről lágyan átterelte a beszélgetés irányát a vallásra. Okosan, először rákérdezett Rachelre, hogy jár-e zsinagógába, tartja-e a szombatot, betartja-e a parancsolatokat.

Rachel ezt a kérdést természetesnek vette, s körülírta mindennapi életét, amelyben határozottan „helyett kapott” a vallás. Lajos látszólag türelmesen végighallgatta, majd óvatosan elindította a saját vallásáról a beszédfolyamát. Részletekbe menően leírta, hogyan tért be, és mekkora változást hozott az életében a vallás.  Majd tapogatózva, de rátért arra, hogy Rachel hite miért nem jó. 

Rachel először megdöbbent Lajos kijelentésein, majd meg akarta védeni a vallását, de valami visszatartotta: érezte, ha belemegy a vitába, még erélyesebb támadásoknak lesz kitéve. Lajos ezt a hallgatást úgy értelmezte, hogy Rachel elfogadja, amit mond, miközben azt az alapvető ismeretet figyelmen kívül hagyta, hogy zsidó nem térít, így a vallások közötti vitákban nagyon óvatosnak kell lennie.

Lajos rámenőssége fokozatosan terhesebbé vált. Rachel egy pillanatban megvilágosodott: ez az ember egy antiszemita keresztény, hiszen, ha valóban hívő volna, és valóban tájékozott, akkor tudhatná, hogy egy zsidó embert bálványimádásra téríteni a legnagyobb hitbéli bűn. De ezt hogyan mondja el neki, hiszen látszik, hogy szűk látókörű, merev és dogmatikus.

A kávéja kihűlt és egyre keserűbbé vált. Lajos megállíthatatlanul „érvelt”, leginkább érzelmi vonatkozásban, ám Rachel nem mutatta jelét annak, hogy bármi meghatotta volna, vagy megváltozott volna benne. Lajos hevességében már olyan szinten vált elvetemültté, amit Rachel már nem hagyhatott szó nélkül. Az egyik pillanatban azt mondta: „Hagyjál meg a hitemben, én is hagylak a tiédben.” 

A mondat leforrázta Lajost, és pár pillanatig csendben ült, majd váratlanul megkérdezte, miért nem fogadja el Jézust megváltónak. Rachel nem adott választ, mire megvádolta, hogy ugyanazok a zsidók közé tartozik, akik Jézust a halálba vitték. Rachel egyre kevésbé kapott levegőt, de továbbra sem hagyta el egy szó sem az ajkát.

Lajost feldühítette a jámborsága és alázatossága, majd hívta a pincért, hogy kifizesse a fogyasztásukat. 

Mindenki a saját számláját állta.