A szerelem és a szeretet, ha egyszer felébred, sohasem tűnik
el, nem változik. Aki az ellenkezőjét állítja, téved, mert egy adok-kapok
játékot képzel szerelemnek, illetve szeretetnek, ugyanis, szerinte, ha a
szeretet, illetve a szerelem nincs megfelelően viszonozva, akkor megszűnik
létezni. Ez nem így van.
A szeretet, illetve szerelem egyszerre csak felbukkan, s
állandóan bennünk marad. Ahogy telik az idő, és a szerelmünk/szeretetünk
tárgyát mindinkább megismerjük, nem az érzelmeink, hanem az értelmünk változik.
A szívünk hálásan és kitartóan dobog a kiválasztott személy irányában, az
eszünk az, amely kordában tartja a szívünket. Olyan nem létezik, hogy kiesünk a
szeretetből/szerelemből. Kiábrándulhatunk, csalódhatunk, de ezek mind értelmi
működések, nem érzelmiek. S pont ezért, nagyon nagy szükség van arra, hogy az
eszünk ne csak mást, hanem saját magát is megértse, megértse a lélek mozdulatait,
a szív szavait. Természetesen, olykor az értelem legyőzi az érzelmeket,
megszakítjuk a kapcsolatot azzal a személlyel, aki már nem fér bele annak úgymond
előírásaiba, de hogy továbbra is szeretjük a kiválasztottat, az tény marad.
Féltékenységre pont ezért nincs ok. Ha a kiválasztottad
egyszer szerelembe esett irányodban, és szeret is, tudhatod, hogy az örökké így
fog maradni. Ha eltávolodik tőled, nem azért teszi azt, mert már nem szeret,
hanem azért, mert az értelme veszi hatalmába, s olyan, korábbi tapasztalatokon alapuló
klisék szerint ítél meg, amelyek neki nem felelnek meg. Ez olykor igazságtalan
tud lenni, mert az értelem képes nem megfelelő kabátot ráhúzni az emberre és
pont ezért van szükség sok beszélgetésre, letisztázásra, hogy a szívünk
zökkenőmentesen, teljes odaadással tudjon szeretni. Az értelem tud tévedni, a szerető
szív soha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése