még mindig várom rímeidet
kedves és egyenes gondolataidat
de csak a néma fehérség válaszol
túl korán kiléptél az életemből
s már csak magamnak írogatok
mennyi vers születhetett volna még
terveink csonkaságán csüngök
zokogok s dühöngök tehetetlenül
pedig már több éve elmentél
el sem búcsúztál meg sem kerestél
a halál sarkához fordultál s némaságba
vitted dallamos lelkedet
évek múltak el így nélküled
te voltál az egyetlen igaz barátom
szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése