Én még hiszek a barátságban,
az ártatlan és vágy nélküli ragaszkodásban,
az embert embernek látom s nem
férfiként vagy nőként, nekem még
gyermeteg a lelkem, fontos nekem
a baráti váll és kéz, mely szándék nélkül
átkarol, a meleg szó, mely nem
változik át lihegéssé, még tudok őszintén
szeretni és ragaszkodni anélkül, hogy
testiséggé változzon vonzalmam.
Én még hiszek a barátságban, mely
két ember és nem két nem között kötődik,
ahol a támogatást nem centivel mérik,
ahol a cinkosság nem rejt gonosz, számító bugyrokat,
ahol az együttlét az együttlétért van,
egy közös nagy kacagás vagy épp röhögés,
feltölt mindkettőnket és el nem vész.
Én még hiszek a barátságban, mely felnőttként
is lehet olyan ártatlan, mint gyerekkorban,
csak egy kis jóakarat kell hozzá és elhatározás,
nem minden a nemiség vagy a beteges vonzalom,
mert igaz barátság létezik, ugye, barátom?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése