előtte a fojtó árnyék,
látja mögötte a napsütést,
nem meri kikerülni, belelép,
s árnyékká válik ő is.
szabadságért fohászkodik,
de a rabszolgaságot választja,
hiába, a megszokás nagy úr,
kitörni a fényre nem könnyű,
ki megszokta a ridegséget,
a rossz szót és szidalmat
nem érti a kedvességet
s a szépet: mit sugallhat?
árnyékfolt kecses arcán
görbülő válla roppan a teher alatt,
egymagába maradt már az árnyékkal
s jövője szeme láttára elporlad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése