tegnap az óceánokon át
súgtad, hogy szeretsz,
szellőn utazott hozzám a lelked,
földhözragadt létem
szabaddá vált, újra hallgatnám
szavaid ringató dallamát,
vágyam csitítod, tekinteted
elmereng, egy egész világ
közöttünk, mi elveszett,
újra egymásra találtak
útjaink, s várom a holnapot,
hogy hallhassam hangod,
már nincs kétség, sem
bizonytalanság, vár rád
erős ölelésem és a biztonság,
repülj felém, majd hagyjál el,
ilyen vagy te, a szerelmed,
csalfa vagy és pajkos,
és én már nem akarom,
hogy felnőtté váljál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése