Alvás előtt jönnek a rímek,
nem kelek fel, belealszom.
Holnap eszembe jut,
- ringatom magam -
az első sorról.
„Haldoklik az ősz,
télbe borul a nyár,
tavasz…” - filmszakadás.
Nem jó polgárnak
lenni, köt az idő, köt a munka,
hiába támad éjjel a
Múzsa.
Vagy eszek, vagy írok.
Éjjel jönnek a gondolatok,
s álomba temetem őket,
fel nem idézhető látomásokba.
Mert indul a nap, kezdődik a
hétköznapi élet.
A versek meg ott keringenek
a hálószobámban, kimondatlanul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése