In memoriam Ny. K.

veled meghalt a betű és a rím,

a ritmus és a vidám cím,

nincs már élet, sem lendület,

csavart sorok és betűképlet,

minden sík, mint a síkság,

sehol egy fa és sehol egy faág,

nélküled már nincsen alkotás,

sem vidámság, sem búslakodás,

szürke lett az élet, mióta nem vagy,

múzsám meghalni hagy,

mélyen magamban a fájdalom,

nem ontom ki, másnak nem adom,

hiányzik a sorod, az árnyékoltság,

a belső szépség és ártatlanság,

nélküled már nem alkotok,

búmban lassan megfulladok,

léteden kívül szólsz hozzám,

ne hagyjam megölni a múzsám,

írjak és ne lustuljak,

tétlenségben ne pusztuljak,

lesz ami lesz elvi alapon,

rímekbe költsem nyugtalanságom,

s hallom dicséreted a világon át,

homlokon csókolt a gondtalanság.