Találkozásunk másodperce
évezredekre szólt, bocsáss
meg nekem: nem mertem
továbblépni, mert minden
halandó, s csak éltetni jó
az életet és jelent.
Fekete szemed bennem csillog,
széles vállad még most is védelmez,
de féltem és félek a távolságtól,
ami téged elválaszt tőlem.
Falu végén élhettem volna
boldog menyecskeként, s a
mandulafa virága járta
volna körbe a násztáncunkat,
tudod, a találkozásunk pillanata
az esküvőnk volt és a válásunk
egyben, kicsiben éltük át
házasságunkat, mi ketten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése