mint régen mikor még értem
kiszámítható volt a ritmus
ha nyugodt voltam ha féltem
itt-ott koppan egyet jobban
máskor gyengén érzem a
kiszolgáltatottságot
a boldogtalan reményt
már nem úgy lát a szemem
mint régen mikor még néztem
pontosan célzott a tekintetem
arra ahova jómagam kértem
ide-oda cikázik
mint akinek nincs gazdája
s hiába nézek nem látok
érzem a kiszolgáltatottságot
már nem úgy fog a kezem
mint régen remegve
tartom, mit magamhoz veszek
vagy nyúlnék érte éppen
jobbra-balra tekeredik
a csuklóm mint a kígyó
s hiába parancsolok megálljt
kezem nem ismeri e szót
már nem úgy jár az agyam
mint régen szárnyalva és
alkotói lázban égve
lustán néz körül a téveszmékben
le-fel kúsznak a gondolatok
az ötletek létráin
hessegetik el őket
szürkévé lett a létem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése