Randik 45-ön túl

Ahogy öregszem, egyre ritkábban udvarolnak nekem a normális emberek.  Hogy ennek mi az oka? Talán az, hogy minden normális ember ebben a korban boldog párkapcsolatban él, nem szerencsétlenkedik, mint jómagam. Amíg korábban nem tudtam se szerit se számát az udvarlóknak, manapság azt vettem észre, hogy egyre gyérülnek az emberek körülöttem. Aki pedig meghív egy üdítőre, már az ágyba cipelne, s ha nem adom oda magam az első randin, maradinak vagyok titulálva, bonyolultnak. Volt rá nem egy példa. Sajnos, ezek a randipartyk az én korosztályomat képviselik. Jómagam, amikor először megyek valakivel randizni, soha, de soha nem veszek fel csinos ruhát, sem alsóneműt, mert tudom, hogy az első randi után nem bújok senkihez sem hozzá. De ezt a partnereim másként látják: azt hiszik, hogy igénytelen vagyok.

Ami a legjobban meglepett az utóbbi idők randijai közül, az az egyik régi ismerősöm közeledése volt. Kb. öt éve ismerjük egymást, és ez idő alatt soha nem mutatta jelét annak, hogy tetszenék neki. Csak valószínűsítem, hogy a haverom beszélte rá, hogy próbaszerencsézzen nálam, s miután nem sikerült neki becserkésznie a lompost, azóta nem is jelentkezik.

Ott kezdődik a baj, hogy manapság a média azt sugallja, hogy először le kell csekkolni, hogy a kiválasztottal összeilletek-e az ágyban, mert ha nem, csak fölösleges köröket futtok. Az embereknek nincs idejük az ismerkedésre, holott a párválasztás az egyik legfontosabb momentum az ember életében, s ha nem kellőképpen körültekintően választunk, az egész életünk tönkremehet. De ez kit érdekel? A fiatalokat nem, hisz annyi lehetőségük kínálkozik, ráérnek. A középkorúakat úgyszintén nem érdekli, hiszen a randidömping idejét éljük. Az idősebbek pedig örülnek, ha szuszoghatnak, nem foglalkoznak a párkereséssel. Akadnak köztük viszont olyan 60-on túliak, akik ugyanolyan felszínesen gondolkodnak, mint a médián nevelkedők. Vagy még náluk is rosszabbak, mert nemhogy nem akarnak a nővel foglalkozni, hanem csak egy élvezeti cikként tekintenek rájuk.

Amikor a nő öregszik, másképp öregszik, mint a férfi. Míg az érett korban levő férfiak kimondottan izgalmasak a fiatal lányok körében, az érett nőt inkább az aszalt gyümölcshöz hasonlítják. A nő már inkább a fészkében maradna, míg a férfi hódítana.

Beléptem én is az aszalt gyümölcs-korba, s egy könyv társasága már sokkal értékesebbé vált számomra a párkeresésnél. Vénkisasszony-dumának tűnhet, de aki az én cipőmben jár, megérti.