Mit érnek, mennyit érnek rímeim,
gyors gondolatfoszlányaim, ha
Te nem vagy velem? A jövő,
a halhatatlanság nyert, két szív felett.
Adnám minden soromat s képemet
még egy boldog pillanatért, veled,
de kegyetlen a világ, mely más
szenvedésén enyeleg. Ajkad
emléke belenyilall lelkem mélyébe:
betegség ez, vagy csak elmebaj,
mert ennyire szeretlek?
Nem tudok másról írni,
sem idézni, hivatkozni,
tudósként kutatni,
csak a szívem zugait hallgatni,
keresem a szavakat saját
sírhalmomon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése