Az erő

Ámbár szétrágott csont az az állítás, hogy az ember a testiségen kívül szellemiséggel rendelkezik, minél tovább kutakodtam, annál inkább távolabb kerültem azoknak a kérdéseknek a megválaszolásától, hogy mi a szellemiség, létezik-e egyáltalán és ha igen, akkor halhatatlan-e vagy sem. Ha igen, akkor hova tűnik a szellemiség halálunk után.

Az elmúlt időszakban számos vallásbölcseleti könyvet olvashattam el, amellyel egyfajta békebeli állapotba kerültem, minden világossá vált előttem, kérdéseim zömére válaszokat kaptam, azonban az állandóság, a szellemiség kérdése a mai napig kérdőjelként lebegett a fejem felett.

Maimonidész Tévelygők útmutatóját olvasva magam ötletétől rájöttem, hogy az embernek a testen túl van ugyan szellemisége, amibe beletartozik az intelligencia, a tudás, a képesség és készség, az érzelemvilág, de van egy nagyon nyilvánvaló dolog, amit mindenki figyelmen kívül hagy, és az nem más, mint az erő. Az erő, amely nyers, megmunkálatlan s mindenkiben benne van. Azonos erőről van szó, azonos intenzitású és nagyságú erőről, függetlenül a tulajdonosától, azonban ezt az erőt a környezetünk, de mi is szellemiségünkkel árnyalunk, alakítunk testi vagy szellemi erővé. Tulajdonképpen ez az az erő, amely állandó, s amelynek „eltűnte” után meghalunk. Ez az erő (és nem energia) az első, ami létrejön belőlünk, s amely tőlünk függetlenül munkálkodik akár testünk építésén, akár szellemiségünk fejlesztésén.

Az energia más, nem tévesztendő össze az erővel, mivel az energia egy kitermelt erő-fölösleg, amely a forráserőből sugárzik ki. Energiából nem nyerhetünk mást, csak erő stabilizálást, önmagában az energia elveszik, ha nincs erő, amely kisugározza.

Szóval igen, erő. Ez az ember harmadik összetevője, a legfontosabb eleme, mely nélkül sem testisége, sem szellemisége nincs.