Ki magából indul ki,
magával találkozik -
magányának végállomásán,
ezért ne csodálkozzon,
hogy a te, ami számára nincs,
értéktelennek nézi,
hiszen a te-nek semmi az
én, aki önmagának létezik.
Halljad már meg a
hangot, s intelmet:
amit keresel, már rég
elveszett, s maradt csak
az én neked és a
nekem neked.
Nézz egyszer
őszintén és tárgyilagosan
önmagadba, mert másra
valóban nincs szükséged,
csak ön- és magadra.
A te, vagyis én
és te, vagyis te, más
virágból fakadunk,
utunk, létünk, ágyunk
nem közös, nézzél
bele a tükrödbe,
a sajátodba.
Mert az sem közös.
A tükreink sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése