gondolnék rád,
hogy szépet írjak,
már ha írhatnék,
hisz csak a földhöz
-ragadt faragatlanság
rabjaként
rabbá tennél, ha tehetnéd.
magányos mérged,
tanult személytelenséged
nem hagyja, hogy
szeressenek, vagy
netalántán te szeressél,
pedig tudod
élni csak szeretettel
érdemes, de hagyjuk,
mert eme igazságból
a földtúrásra és
rutinos tudatosságra vált
a téma, a felületesség,
melyet lelkem nem visel,
ezért rád gondolva
maradok merev és
mozdulatlanul néma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése