Vége lett volna,
s mégsem lett vége.
Miért is volna vége
az értelmetlenségnek?
Ki árnyékban született,
árnyékban marad,
még ha csillog is,
kevés benne az akarat.
Az elsőszülött falánkan
az árnyékot elnyeli,
az árnyék egy folt,
mi énjét veszejti.
Vége lett volna,
s mégsem lett vége.
Miért is lenne vége
a végtelen mesének?
Valóságból eltávozott
legendárium ünnepli
első élő halottját,
kacag örömében,
ismét első valamiben.
Az árnyék nevetve sír,
toporog egy helyben,
mint a tanácstalan
gyermek.
Vége lett volna,
s mégsem lett vége.
Miért is volna vége
az embertelenségnek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése