csodálkoztál omladozó
ráncaimon
kócos hajamon
szegényes szappanszagomon
tudtad lehettem volna
biztonság adta
szép
de az életemre nincs
orvosság sem kezelés
ne nevezd ki
magad
megmentőmnek
hisz önmagamtól is
még a lejtőn is
csak felfelé haladok
ne gondold hogy
boldogságot
hozol
s ne kapaszkodj
kitörő elemi erőmbe
ne kapaszkodj
és ne könyörögj
elismerésemért
álmaidban
lehetek és vagyok
a megnyugvásod
(Sz. B.-nek, illetve R. Gy.-nek, aki nem is annyira plátói akart lenni)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése