2015. október 18., vasárnap

Mak Dizdar: Az emberről szóló...



Első betű

Testbe zártan, bőrbe zártan raboskodik
Álmodik, az ég visszatér és szaporodik.
Észbe zártan, szív rabságában evődik
Ama sötét árokban a Napról álmodik.
Húsba zártan, csontokba zúzottan
Az éghez vezető teret
Áthidalná, de hogyan?

Második

Bordákba zártan, ezüstnek rabja
ezüstnél is fehérebb, ha a magasban van
Testbe zártan, bőre tömlöcében
Bízik az ég és a föld megbékélésében
Az égtől elzártan kenyeret és bort álmodik,
De otthonában
a haza hol rejtőzködik?

Harmadik

Húsba zártan csontjainak rabja
Csontjai húsába belemarnak
Az égtől elzártan kenyeret és bort remél,
De csupán a sziklák és tettek mindenkié
Kezei közül az egyik nem az övé,
Az egyik a másikat
valóban megölné?

Negyedik

Testbe zártan, szívben raboskodik
Ama sötét árokban a Naphoz fohászkodik,
Álmodja, az ég közeleg és távolodik,
A test a pengék közt részegen ringatózik,
Földre teperve, megfagyva a vérben
A bú körtárcában
az elején vagy végen?

Ötödik

A bú körtáncában sem a vége sem eleje
Tetemek játszótere és kukacok eledele
Testének rabjaként műveket karmol magának
Mikor fog a test
Mű lenni önmagában?


Magyarra átültette: Hornyik Anna


Nincsenek megjegyzések: