Küzdelem

Néha elgondolkodok, hogy vajon azok, akik arról beszélnek, hogy az élet küzdelem, tudják-e, miről beszélnek, mert szerintem nem. Egyre-másra hozzák fel saját példáikat, mint követendőket, miközben nem látják, hogy az, akinek a tanácsokat osztják, küzd, a maga sajátos módján. 

Hiszen:

Mi az, ha nem küzdelem, hogy egyedül neveltem fel több-kevesebb sikerrel egy kislányt, aki ma már kész ember és az emberek szolgálatában, védelmében dolgozik?

Mi az, ha nem küzdelem, hogy megvontam magamtól olykor az élelmet, hogy neki tudjak enni adni?

Mi az, ha nem küzdelem, hogy újra és újra talpra álltam, a legreménytelenebb időszakokban?

Mi az, ha nem küzdelem, hogy számos tanfolyamon, továbbképzésen vettem részt, hogy ne essek ki a munkaerő piacról? 

Mi az, ha nem küzdelem, hogy negyvennéhány évesen egyetemre iratkoztam? 

Mi az, ha nem küzdelem, hogy az egyetemet pár héten belül befejezem? 

Mi az, ha nem küzdelem, hogy akkor, amikor elveszítettem a munkahelyemet, nem hagytam ott az iskolát, hanem inkább két gané és egy szép munkát vállaltam el, mindhárom esetben fos fizetéssel, csakhogy továbbtanulhassak? 

Mi az, ha nem küzdelem, hogy amikor megtudtam, súlyos beteg vagyok, nem merültem el az önsajnálatba, hanem kitartóan jártam orvosokhoz és imádkoztam azért, hogy meggyógyuljak? 

Mi az, ha nem küzdelem, hogy mindezen nehézségek után, gyenge fizikummal is elvállaltam egy nehéz fizikai munkát, csak azért, hogy életben maradhassak? 

Mi az, ha nem küzdelem, hogy mindezek ellenére mosolygok, és bizakodok, gyermekemet biztatom a továbbtanulásra és jómagam sem állok meg az alapképzésnél? 

Mi az, ha nem küzdelem, hogy önmagam testi épségét is kockáztatom azért, hogy a felszínen maradhassak?

Mi az, ha nem küzdelem, hogy továbbra is az igazságban hiszek és annak érdekében teszem meg minden lépésem?

Nem, nem tudják azok, akik a tanácsokat osztogatják, mi a küzdelem. Ők a könyöklésről, félresöprésről, mások legyőzéséről és nem a küzdelemről beszélnek.