a budai hegyen túl pihennek
az ormáról lecsorduló
otthonok püfög
az autóbusz ringatózom a
türelmetlen tolakodásban
fehér hollóként úszom
a világ tágasságában
kövér asszony
fennakad az ajtón
szidja a diáklányt
kigyúrt alak könyökével az
útjában állót félrecsapja
csapódik az ajtó
a duna ma oly csendes…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése